Interjú a Caledonia Könyvvára oldalon

Sajóvölgyi Dalma, a Caledonia Könyvvára blog szerzője volt az első, aki kritikát írt az Összeköt a szeretetről, az övé az első dedikált mesekönyvek egyike, s immár ő az, akinek az első interjút is köszönhetem. 

Az alábbiakban a Dalma által készített interjú egy részletét osztom meg veletek.

Kedves Farkas Nóra! Először is szeretném megköszönni az interjú lehetőségét, valamint azt, hogy az Összeköt a szeretet c. könyved megismertetted a magyar emberekkel! A kötet már a Könyvfesztiválon „hallatott magáról” a Manó könyvek kiadó katalógusában, ahol még várható megjelenésként szerepelt. Már akkor éreztem, hogy egy nem mindennapi könyvről lesz szó, és ez június elején be is igazolódott. Azóta túl vagy egy könyvheti dedikáláson és egy könyvbemutatón is, Facebook oldalad követői száma pedig napról nap nő. Én személy szerint rajongok a könyvedért, és fantasztikus érzés volt látni, hogy megosztod a posztjaimat az oldaladon, ahogy az is, milyen kedvességgel és nyíltsággal kezeled az olvasótáborodat. A Könyvheti dedikálás előtt rendkívül izgultam, mit is fogok neked mondani, de te közvetlen személyiségeddel megnyugtattál, és egy nagyszerű beszélgetésben lehetett részem. Köszönöm neked mindezt!

Most pedig következzenek a kérdések!

Hogyan született meg az Összeköt a szeretet c. könyv?

A történet személyes indíttatású. Épp a bölcsődei beszoktatás időszaka előtt álltunk, amikor megszületett bennem a mesekönyv gondolata.

Ekkor már tapasztalatból tudtam, hogy egy-egy probléma megoldásában mennyit segíthetnek azok a történetek, amelyeknek az adott apróság — vagy egy hozzá hasonló kis hős — a főszereplője. Az Összeköt a szeretet épp ilyen: beszoktatás mesekönyv egy olyan kisfiú történetével, aki tart még az újtól, fél egy kicsit az ismeretlentől. Ezek az érzések minden bölcsődébe, óvodába készülő gyermekben ott vannak, így nem is meglepő, hogy a kicsik a könyvet lapozgatva azonosulni tudnak a mese központi szereplőjével, Kobakkal.

Egy gyerkőc számára hatalmas próbatétel az, amikor el kell válni a szülőtől, aki mindaddig folyamatosan mellette állt. Ráadásul idegen környezetben, ismeretlen emberek, új szabályok között kell boldogulni. A könyv elsődleges célja az volt, hogy megkönnyítse ezt az időszakot, ami a számtalan pozitív visszajelzés és megosztott történet alapján sikerült is.

Mennyi időbe telt, mire a kéziratodból végleges könyv lett?

A mai napig hihetetlen számomra, milyen gyorsan zajlottak a kezdeti lépések. Az első kiadó, — a Manó Könyvek – amelynek elküldtem a kéziratot, mindössze huszonkét perc alatt pozitív visszajelzést adott. Néhány nap múlva pedig már a kiadó székhelyén tárgyaltam a szerződés részleteiről.

Az, hogy egy kéziratból nyomtatott könyv lehessen, már jóval hosszabb időbe telik. Sokaknak — a szerkesztőnek, az illusztrátornak, a tördelőnek és a kiadó megannyi munkatársának — tevékenységére van szükség ahhoz, hogy a kötet kikerülhessen a boltok polcaira. Az én esetemben valamivel több, mint egy év telt el a kézirat benyújtása és a június eleji megjelenés között.

Hogy „találkoztál” Szepesi Szűcs Barbival?

A személyes találkozás egészen az Ünnepi Könyvhétig, a dedikálásig váratott magára, Barbi bájos és szerethető illusztrációit azonban már jóval korábban megismerhettem. A kiadó az első próbarajztól kezdve megküldte Barbi munkáit, folyamatosan egyeztettünk, így a mesekönyvvé formálódás minden lényeges mozzanatába betekintést nyerhettem.

Várhatunk még tőled újabb könyvmegjelenést?

Jó pár mesekönyvre való ötletem van, így remélem, lesz még folytatás.

Könyvmolynak vallod magad?

Mindig is nagy könyvrajongó voltam. Gyermekkoromban rengeteget olvastam, bárhová is mentem egy — vagy inkább több — könyv mindig jött velem. Az olvasás szeretete természetesen a mai napig megmaradt.

Néhány éve — már csak a kisfiam miatt is — főként mesekönyveket olvasok, amellyel párhuzamosan a korábban kedvelt szerzők és alkotásaik kicsit háttérbe szorultak. Azt hiszem, jelenleg a mesekönyvmoly lenne a hozzám leginkább illő kifejezés.

Mit tanácsolnál kezdő íróknak?

Mindenekelőtt azt, hogy merjenek álmodni, hinni abban, hogy egyszer majd az ő kötetük is ott lesz a könyvesboltok kirakatában és polcain. Azt hiszem, én lehetek az élő példa arra, hogy egy szárnyait épp csak bontogató, elsőkönyves író is kaphat bizalmat a kiadóktól. Érdemes hát némi bátorságot és erőt gyűjteni, aztán beküldeni azt a régóta dédelgetett kéziratot.

Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szántál rám, és köszönöm, hogy megválaszoltad a kérdéseimet! Kívánok számodra minden jót és további sok sikert az életben!

Mióta foglalkozom írással? Mit csinálok a szabadidőmben? Van -e valamilyen hobbim az íráson kívül? A Caledonia Könyvvára oldalon közzétett bejegyzésből kiderül.

Az interjút teljes terjedelemben elolvashatjátok ITT.

Ha pedig kíváncsiak vagytok arra, mit is olvas egy igazi könyvmoly bloggerina, kövessétek Dalmát a közösségi oldalakon is.

A cikkben szereplő fotót Dalma készítette.